Ha szeretnünk egyébként futni, akkor mindenképpen jó ötlet felhúzni a (nyúl)futócipőt, és ha nem is a világból, de kicsit a jelen helyzetből fussunk el. Ha nem szeretünk futni, akkor kapcsolódjunk ki valami mással, amivel tudunk. Legalább egy 20 percre. Ha ez megtörtént és a fejünk kitisztult egy kicsit akkor nézzük meg a helyzetet újra. Ha kell, vegyünk elő egy kockás lapot és készítsünk egy tervet. Legyen egy listánk arról, amin nem tudunk változtatni. Ezt nézzük át, vegyük tudomásul és számoljunk az innen érkező következményekkel, majd hajtsuk össze a listát és felejtsük el. Ha úgy tetszik, égessük el vagy együk meg.

A másik listára tegyük azokat a dolgokat, amikre van ráhatásunk, és ezzel el is kezdhetünk dolgozni. Itt szerepeljenek a hol, a mikor és a mit tudok tenni, hogy jobb legyen. Ha kész a lista, akkor három egyszerű lépés, hogy győztesen lépjünk ki ebből a csatából.

1. Rakjuk a dolgokat valamilyen sorrendbe (pl. fontosság, időigény, sürgős/nem sürgős). A sorrendet mi választjuk.
2. Majd vegyünk egy nagy levegőt és kezdjük el kipipálni a listát sorról sorra.
3. Minden egyes pipa után örüljünk neki, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz, vagy a kiúthoz a jelen helyzetből.

Senki ne aggódjon, hogy a lista végére érve unatkozni fog, az élet majd hoz újabb kihívásokat, reméljük legközelebb nem lesz belőle pánik, ha meg mégis, akkor vegyétek elő a kockás papírt és indulhat újra a projekt.

Remélem, hogy a ’hozzáállás’ mindenkinek a lista elején volt, hogy miért fontos ez? Kövessetek, és hamarosan kiderül.

További szép napot és jó énügynökösködést kívánok!