Murphy vicces és szórakoztat. A humort pedig nagyon kedvelem. Sőőőőt… gyakorlatilag el sem tudom képzelni az életemet nélküle. Ennek szerves része az is, hogy ne vegyem magam túl komolyan és igen, tudjak nevetni magamon. Ehhez Murphy is nyújt egy kis szórakoztató segítséget.

Ennyivel ki is merítettem Murphy jó tulajdonságait. Emellett muszáj néhány szót emelnem a veszélyeiről. Ott van a már szállóigeként ismert:

Ami elromolhat, az el is romlik.

 Vegyük ezt egy kicsit górcső alá. A szigorúan vett jelentésével nincs is semmi gond. Ez így igaz. Azt is mondhatnánk, hogy igazából néha az is elromlik, ami nem romolhatna el, mégis néha megtörténik. Inkább a másodlagos jelentésével nem tudok azonosulni, amikor elmegyünk negatív irányba. Amikor ez a szemlélet behálózza az életünket, és olyan értelmezésben is igaznak kezdjük érezni, ami már a szórakoztató, vicces szinten felüli.

Mire is gondolok pontosan? Arra, ha úgy kezdünk gondolkodni, hogy életünk minden balul elsült esetének Murphy az oka. Azaz nekünk erre nincs is ráhatásunk. Ha például lekéssük a vonatot és úgy gondoljuk, ez is Murphy miatt van. Pedig lehet, hogy reggel nem volt kedvünk időben felkelni, vagy túl sok időt töltöttünk a zuhany alatt. Ez utóbbi esetben praktikus, ha másnap kicsit korábban kelünk fel és számítunk arra, hogy esetleg valaki lassan megy át a zebrán, vagy nem kapunk zöldhullámot útközben, és így a vonatot is elérjük.

Ez persze egy kicsi dolog, de szélsőséges esetben könnyen belesodródhatunk egy olyan szemléletbe, hogy életünkben mindent mások, többek között Murphy határoz meg, ahelyett, hogy mi irányítanánk. Ekkor például a pozitív megerősítést csak olyan formában kapjuk meg, hogy „na ugye megmondtam, hogy el fog romlani!” Ennél viszont építőbb jellegű, ha belátjuk, hogy néha az életünkben balul elsült dolgokban van legalább egy kis felelősségünk, és tanulunk ezekből a helyzetekből. Ez utóbbi esetben a pozitív megerősítés gyakrabban fog megtalálni minket, pusztán azért mert tanulunk a hibáinkból, és a vonatot csak igazán ritkán fogjuk lekésni.

U.i.: Amikor eszembe jutott ma reggel, hogy Murphyről fogok írni egy blogbejegyzést, akkor a vonaton ültem. Elővettem a jegyzetfüzetem, hogy felírjam a fenti címet. Miután felírtam, jött a kalauz és – mintha Murphy durva vicce lett volna – nem találtam a bérletemet a táskámban. Ráfoghatnám, hogy Murphy miatt nem volt meg, de szerintem inkább csak elhagytam valahol… ;)