Na mi lenne, semmi. Igazából ez a nap is el tud telni valahogy. Valójában akármit is teszünk ez már megtörtént, mert úgy feküdtünk, vagy úgy aludtunk, vagy mert a szomszéd kutyája/motorja/neadjisten életünk párja, vagy a saját kutyánk, esetleg szeretett gyermekünk felkeltett idő előtt. Hát ilyen van, és ennek általában nem örülünk. De mit tudunk tenni? Akárhogy is kutatok a tapasztalataim között két alapkimenetelnél több nem jut eszembe.

Ennek a napnak már annyi!

Mondja az A típusú élőlény. És ennek megfelelően folytatja a napját, szerencsétlenebb esetben az egész hetét. Mi történik vele ezután? Igazából teljesen mindegy, mivel elhatározta ott az elején, hogy ebből már jó dolog nem sülhet ki, így nem is hajlandó meglátni semmi jót, örömtelit. Ám hangsúlyosabbá válik minden rossz az elkövetkezendő órákban. A nap/hét végén – attól függ, ki mennyire kitartó ebben az önsanyargatásban – egy szomorú önigazolást talál, ám ennek nem tud örülni, mert ma vele csakis rossz dolgok történtek. Lekéste a buszt, esett az eső… stb.

Bakker ez, most de rosszul esett!

Mondja a B típusú élőlény és elindítja a napját. Vele is történhet jó és rossz is, neki mindenképpen nagyságrendekkel több esélye van arra, hogy az adott napon tudjunk örülni valami örömteli eseménynek, még akkor is, ha lekési a buszt, és akkor is, ha esik az eső. Vele is fog mindenféle történni az elkövetkezendő órákban, de ő még nyitott arra, hogy észrevegye azokat a dolgokat, amiknek lehet örülni, amik gyorsan kárpótolják a reggeli ébredésért. Ő a nap végén már nem foglalkozik a reggeli/hajnali ébredéssel, hanem örül valaminek, ha másnak nem akkor annak, hogy újra itt az este és újra bebújhat az ágyába és a fejére húzhatja a takaróját.

Akárhogy is indult a ma reggeletek a holnapi legyen jobb, és legyetek ma is énügynökök!