Nem, most nem egy futóversenyre gondolok, hanem a saját életemre, illetve ki-ki gondoljon a sajátjára bátran. Mindenki benne van egy jó kis mókuskerékben, a hétköznapi és nem hétköznapi teendőkkel, a rutinokkal és a rutintalan, váratlan eseményekkel. Sokszor csak loholunk önmagunk után, mert a valós énünk néha már két sarokkal előrébb van, mint mi. Megfőzte már az ebédet, bölcsibe/oviba vitte a kicsit, suliba, vagy ahova épp jár a nagyot, meg vannak oldva a karácsonyi ajándékok, és a munkánkban is helyt állunk. Aztán persze lehetne még sorolni, de nem ez a lényeg, ezt szerintem mindenki el tudja képzelni.
A lényeg, hogy miért érdemes ezekben az ütemezett, sűrű napokban időről-időre önzőnek (?) lenni, és kiszakítani csak magunkra egy kis időt? A rövid válasz az, hogy mert megéri, százszorosan kapjuk vissza a magunkra fordított időt. Természetesen nem spanyolt viaszt tojtam ma sem, ám ezt a leckét tényleg megtanultam keményen, és higgyétek el, ezt megérte.
Itt találjátok az elméletet, amiről most szó van:
Nézzük meg gyorsan azt az 5 pontot, amire érdemes rendszeresen időt lopnunk magunknak:
- Tervezés
Mit is érdemes tervezni? Nem, nem házakra vagy egyéb építészeti, mérnöki dologra gondolok, hanem nemes egyszerűséggel a saját életünkre. Annak jól jön néha egy kis tervezés. Ez lehet rövid, vagy hosszú távú, mindenképpen meghálálja a rá fordított időt, mert egyrészt a kivitelezés mindig kevesebb időt vesz igénybe, ha előtte átgondoljuk, hogy pl. mit is akarunk vásárolni ma munka után. Ha időben átgondoljuk, és kiderül, hogy csak kenyeret és tejet, akkor biztosan nem kell a helyi hiperbe menni, hanem elég megállni két percre bármelyik boltban hazafelé. Na tessék máris találtunk 40 percet magunknak. Éljen a tervezés!!! De ha 40 tételes a bevásárló lista, amit megterveztünk, akkor is jól járunk, ha nem úgy szaladgálunk a hiperben, mint pók a falon, és veszünk a végén tényleg 40 dolgot (ahogy lista nélkül tennénk), de annak csak a fele volt szükséges, a másik fele totál haszontalan, és cserébe el is ment vele jó pár óránk. Ez utóbbi esetben nem csak időt, de kisebb vagyonokat is spórolhatunk. És újra hadd halljam: Éljen a tervezés!
- Kapcsolatok
Ezen nem igazán van mit magyarázni. Ha nem csak életben tartjuk a családunkat, de néha van időnk leülni és beszélgetni is velük, akkor rögtön egy csomó jó érzést gyűjtünk. Ami a holnapi rohanásban is ott lesz velünk, úgy egy kicsit könnyebb, ha pontosan tudjuk, érezzük, hogy miért tesszük, amit teszünk. Ha időről időre megállunk és beszélünk egy pohár bor/sör/tea/forró csoki mellett pár szót életünk párjával – kivételesen nem csak arról, hogy ki, melyik nap, kiért megy, és ki intézi a bevásárlást – és megtaláljuk újra önmagunkat, kacagunk egyet-kettőt, ne adj isten még meg is öleljük… Egy ilyen este után egy hétig nincs aki megállítson.
- Egészség
Étkezés, sportolás, stressz mentesítés. Aki vitatja a mai világban ezek jótékony hatásait, azt nem én fogom meggyőzi, a többiek pedig pontosan tudják, miről beszélek. Ha egy héten párszor odajut az ember, hogy űzzön egy kis sportot, akkor rengeteget tesz az egészségéért, és a boldogságért. Ezek mellett, illetve eredményeképpen ellenállóbb lesz a hétköznapi stressz káros hatásaival szemben.
- Személyes fejlődés
Ez lehet a rég tervezett angol nyelvleckék beiktatása a hetünkbe, de akár egy érdekes szaklap vagy könyv elolvasása is. Az ember nem csak sikereket ér el, ha folyamatosan tanul, és nem csak a főnöke fogja ezt észrevenni, hanem ott belül is nagyon jó érzéseket kelt, amikor teljesítünk egy-egy lépcsőfokot. Próbáljátok csak ki, megéri.
- Proaktivitás
Ez talán egy kicsit kilóg a sorból, de szerintem nagyon fontos. Mit értek proaktív tevékenység alatt? Például azt, hogy nem csak akkor szakítok végre időt magamra, amikor már kész idegroncs vagyok, és már senki nem tud elviselni, hanem proaktívan tudom, hogy nem akarok ide eljutni. Proaktívan lopok magamnak egy kis időt akár arra, hogy valamelyik gyerekkel külön, vagy egy barátnővel eljussak egy moziba, vagy arra, hogy egyszer-egyszer beüljek egy kávéra egy könyvvel, és 30 percig csak magammal foglalkozzak. Ezt értem proaktivitás alatt. Nagyobb értéke van, ha meglepem ezzel magamat, és nem csak már akkor teszem meg, amikor már tényleg túl vagyok minden határon, és már muszáj kikapcsolódni.
Ne legyenek senkinek sem illúziói a fenti írás nem egy naplopó tollából született, aki időmilliomos és most osztja az észt. Én is keményen megküzdök az aranyat érő időmért, mert nehéz nemet mondani sokszor másoknak, nehéz önzőnek lenni, de megéri. Egyik kedvenc anekdotám, hogy a repülőn is azt mondják, hogy ha zuhanunk, akkor először magamra tegyem fel az oxigén maszkot, csak utána segítsek másoknak. Ha belefulladunk a hétköznapokba, akkor már nem tudunk adni magunkból, ezért figyeljetek magatokra ti is, és tegyétek fel magatokra először az oxigén maszkot.
További jó énügynökösködés kívánok!
