Nos eljött az ideje a második felvonás (aki nem olvasta volna az elsőt, azt kérem, hogy kezdje azzal, itt van). Ezt a részt a tökéletességnek szentelem. És nem, sem Teréz anya, sem Gandhi nem fognak szóba kerül. Pusztán azért mert – amellett, hogy ők sem azok – igazából a tökéletesség nem létezik. Ha meg létezne, akkor baromi unalmas lenne.
Akkor ennek ellenére miért hajszolna szinte mindenki azt? A rövid válasz a nemtom. De van hosszabb is… :) A tökéletesség divat, legalábbis volt. Ma már inkább jöjjön divatba a boldogság. Az jobban áll mindenkinek és még egészséges is. Egyesek szerint jó motiváció lehet a tökéletességre való törekvés. Mi ezzel a gondom? Hogy soha nem lehet elérni!!!! És az olyan célok, amik túl magasak, és elérhetetlenek azok sok mindent okoznak, de flow-t és boldogságot tuti nem.
Hogy miért nem lehet elérni a tökéletességet? Mert nem létezik egyetemes, minden szempontnak megfelelő tökéletesség tartósan. Egy másodpercért meg miért küzdeni, úgy teljesen őszintén? Ha valami tökéletes lenne, az minden létező szempontnak megfelelne, és nem lenne érdekütközés. Vegyünk két példát:
- Egy jó süti valszeg hízlal, és cukros, és tuti minden este azt akarnám enni. Így ez rögtön nem lehet már tökéletes.
- A kedvenc példám a tökéletesen önzetlen cselekedet, mert az sem létezik. Egy ideig azt hittem a véradás az, de nem, mert egyrészről örömöt okoz adni, büszkeséggel tölt el, hogy kiállom a soromat és tűtől sem futok el sikítva, és ráadásul még egészséges is. Hol itt a tökéletes önzetlenség??? Gyakorlatilag csak a saját örömömre járok vért adni. Ja, és nem átalkodnak még egy SMS-t is küldeni aznap, amikor kiszállítják a cuccot, így ráadásul több nap is örülök, hogy segíthettem… Tiszta önzőség a végére az egész.
Azért persze ne menjünk fejjel a falnak, van megoldás. A tökéletest cseréljük le az „elég jó”-ra. Mi történik ekkor? Lesz egy elérhető célunk, amiért kell tennünk (mert tudjuk, hogy a jó dolgoknak ára van), teszünk érte, lehet, hogy hibázunk közben, de már azt is tudjuk, hogy milyen jó is az, aztán elérjük, legalább magunknak, de lehet, hogy másoknak is örömet okozunk. És a flow újra ott van előttünk.
Nézzük meg az „elég jó” szemléletben a fenti két példát:
- A süti. Ha csak arra törekszünk, hogy elég jó legyen, rögtön nem kell minden szempontnak megfelelni. Így ha jó az íze, valakivel még meg is oszthatjuk, neki is, nekünk is örömet okoz és pont. Csupa jó dolog.
- A véradás önzetlensége. Igen, időt kell rá szánni. Bátorságot kell gyűjteni. El kell viselni a tűt. És ér mellette örülni az érzésnek, hogy valami jót teszünk valakivel a távolban, és magunkkal is testileg és lelkileg. És pont.
Remélem sikerült meggyőzni titeket, hogy érdemes az „elég jó”-ra törekedni, mert több boldogságot okoz, mint a tökéletes! Uccu neki járjunk el így egy hétig és vonjuk le a tanulságot, ha tetszik az eredmény, akkor tartsuk meg ezt egy jó szokásnak.
