A boldogság Mount Everestje
2016. október 07. írta: énügynökség

A boldogság Mount Everestje

Avagy mikor a legjobb a dobogó 3. helyén állni?

Köszönöm a türelmet azoknak, akik már nagyon várták a sorozat harmadik, befejező részét. Megérte várni, elérkezett. Mielőtt belevágnánk tartsunk egy kis ismétlést. A boldogság első szintjeként a "kellemes életet" szokták emlegetni, ahol az a veszély, hogy ez itt található örömforrásokhoz hozzá szokunk gyorsan, és azok már elfelejtik azt az igazi örömet okozni. A második - középhaladó - szinten található a "flow" élmény, ami azért nagyon érdekes, mert mikor benne vagyunk a flowban, és megállítjuk az időt - mégha nem is szándékosan - akkor még nem tudjuk, hogy jó nekünk. Amikor kijövünk ebből a más állapotból, akkor érezzük igazán a hatását: egy jó minőségű, tartós és megismételhető lelki kielégülést.

A haladó szint a boldogságban az "értelmes élet". Ennek a különös ismertető jele, hogy valamilyen készségünket felhasználva végzünk egy olyan tevékenységet ami egy felsőbb célt szolgál. Itt nagyon fontos a saját meggyőződésünk ezzel a bizonyos céllal kapcsolatban. Vizsgáljuk ezt a felsőbb célt egy kicsit! Nem kell, hogy rögtön a világbékére gondoljunk, vagy az állatkísérletek végleges és egyetemleges betiltására. Persze ezek tökéletes iskolapéldái a felsőbb céloknak. Ám ha valaki saját meggyőződése szerint egy konfliktus feloldása vagy egy kisállat megmentése során érzi azt, hogy igenis nagy dolgot tett, már ezzel is elérte az "értelmes életet". És valljuk be őszintén, hogy a boldogság először egyéni szinten jelenik meg, aztán persze ezzel meg lehet fertőzni másokat is. De ha találunk egy olyan célt, akár a magánéletünkben, a munkánkban, vagy a hobbinkban, ami mellé teljes meggyőződéssel oda tudunk állni, akkor minden esélyünk megvan felmászni a boldogság Mount Everestjére, és megélni egy olyan örömöt tartósan és fenntartható módon, ami kitölti az életünket, ami átlendít a nehéz időszakokon, ami fel- és eltölt minket, ráadásul amiből gyakorlatilag korlátlan módon adhatunk másoknak.

Nézzük meg, hogy milyen módon találhatók meg ezek a célok? Ha például egy pedagógus - foglalkozzon akár egy, akár huszonegy évesekkel - úgy éli meg a munkáját, hogy a jövő generációit formálja, és minden egyes eredményét, pozitív visszajelzést úgy tud megélni, hogy egy ember életét már segítette, akkor ő biztosan megéli az "értelmes életet". De ehhez hasonló összefüggések megtalálhatók minden munkakörben, legyen szó a pénzügyekről, egészségügyről, víz- vagy gázszerelésről. Hisz ha valamivel nem boldogulunk, akkor hozhatunk rossz pénzügyi döntéseket, ami megelőzhető, ha van valaki, aki segít nekünk ebben, és nyugodtan aludhatunk. Ha betegek vagyunk, meg szeretnénk gyógyulni. Ha elromlott valami otthon, akkor nem tudjuk zökkenőmentesen élni az életünk, esetleg még fázunk is, nagy örömet okoz, ha valaki kisegít minket ebből a helyzetből. Így akik ezt a segítséget nyújtják nekünk igenis megélhetik ezen keresztül az örömöt. 

Az, hogy ki milyen meggyőződéssel végzi a munkáját az a hozzáállásán múlik. A hozzáállásnak, attitűdnek van egy nagyon előnyös tulajdonsága: rövid távon meg tudjuk változtatni. Ha mindennap csak a pénzért járunk be dolgozni, akkor havonta csak egyszer (jó esetben 3-án) van okunk örülni, máskor pedig csak a nap végét várjuk. Ám ha úgy döntünk, hogy szeretnénk nem csak túlélni a munkát, és az életet, akkor tehetünk ellene, de az, hogy hogyan az már egy másik nap ajándéka lesz számotokra. 

A bejegyzés trackback címe:

https://enugynokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr4611779553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.