A hibáinktól vagyunk tökéletesek
2016. szeptember 29. írta: énügynökség

A hibáinktól vagyunk tökéletesek


images_4.jpg

A hibák szuperjók, hogy vannak, ugyanis rengeteget lehet belőlük tanulni. Sokkal többet, mint abból, ha mindent jól, vagy tökéletesen csinálunk. Én személy szerint az elmúlt években kifejezetten elkezdtem rajongani a hibákért, olyan hasznosak!

Nézzük meg kicsit részletesebben, hogy mikor és mitől lesznek hasznosak:

  • Ha nem tojjuk össze magunkat attól, hogy elkövetjük őket. Teljesen őszintén hiszek abba, hogy csak az hibázik, aki csinál is valamit. Aki ugyanis egész nap semmit tesz, azt valljuk be őszintén nehéz elrontani… Ha elkezdünk dolgozni, valamit elvégezni, vagy teljesen véletlenül saját céljaink felé indulunk el, akkor bizony jönnek a hibák, és kérem szépen tessék nekik nagyon-nagyon örülni. Hogy miért? Mert minimum arra nagyon jó visszajelzések, hogy csinálunk VALAMIT… :)
  • A hasznosságukhoz elengedhetetlen, hogy vállaljuk értük a felelősséget. Igen, ezt én követtem el. (Na nehogy a végén még más tanuljon majd belőle…). Ne kezdjük a körülményeket, vagy másokat okolni érte, a dolognak csak akkor lesz haszna, ha beleállunk, és elvisszük a balhét.
  • Ha már balhé, akkor mit kezdjünk konkrétan, amikor megtörtént? Először is nézzük meg, hogy ki lehet-e javítani, vagy el kell könyvelni veszteségként. Ha van mit tenni, akkor azonnal, proaktívan tegyük meg. Mindig kínosabb, ha más veszi észre, és kér meg a korrigálásra. Ha nincs mit tenni, akkor ez van, vegyük tudomásul, nézzük meg, hogy mi történt, és miért történt? Megelőzhettük-e volna? Ha ezt végig gondoljuk őszintén, akkor vonjuk le a következtetést.

Ennél többet egyszerűen felesleges foglalkozni a hibákkal. Itt a pont, le kell zárni, el kell engedni.

Mi az, amit semmiképpen ne tegyünk:

  • Ne parázzunk! Teljesen őszintén ez még egyetlen problémát sem oldott meg, ám rontani bármikor tud a helyzeten. Mérlegeljük hát, amikor jön a „fullpara”, hogy tényleg szeretnénk egy nagyobb kalamajkába keveredni. Ha nem, akkor gyorsan kapjuk össze magunkat és olvassuk el a fentieket!
  • Ne bújjunk ki a felelősség alól! Előbb-utóbb úgyis kiderül. Jobb az optikája a dolognak, ha már az elején jelezzük, ha van kinek, hogy igen, kérem szépen, ez én voltam. Ez megint csak az a szitu, hogy akarunk-e még lentebb csúszni, ha nem, akkor megint csak azt javaslom olvassuk el a fentieket.
  • Ne söpörjük a szőnyeg alá!. Ha ma valamit elrontottam, és nem foglalkozom vele, mert mondjuk nem ég a ház, hanem csak parázslik, attól holnapra hamuvá válhat az egész, ha nem foglalkozom vele.

Na az van, hogy a hibákról és a tökéletességről nem tudok nem egy lapon beszélni, ám nem akarok visszaélni az időtökkel, ebből most egy folytatásos teleregény lesz. Minimum két részes. Hamarosan visszatérek a tökéletességgel.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://enugynokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr5111753129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.