A jó dolgoknak ára van
2016. szeptember 25. írta: énügynökség

A jó dolgoknak ára van

envy-jealous-women-animated.jpg

Ez a mai világban nem újdonság. De ha tovább gondoljuk egy kicsit és elengedjük az anyagi világot, melyre nagyrészt a korábban már említett kellemes élet épül, úgy születik néhány megemésztendő gondolat.

Mit értek jó dolgok alatt? Azokat, amikért erőfeszítéseket kell tenni, és amik teljesítése örömet okoz. Gyerekként valahonnan onnan indul, hogy vágytunk valamire, és gyűjtöttünk rá. Nem mentünk fagyizni, vagy máshova, csakhogy minél hamarabb elérhessük a kitűzött célt, megvehessük az álmainkat megtestesítő babát, játékot, vagy épp bokszkesztyűt.  És amikor meglett, akkor igen, jött a földöntúli boldogság. Ám ha felnövünk ezeket a gyermeki erőfeszítéseket más területekre is át kell vezetnünk a földöntúli boldogsághoz. Mert igen, ilyen létezik és elérhető. Mindenkinek, bárkinek. Nem véletlen, hogy például Szomáliában boldogabbak az emberek, mint Magyarországon (erről már írtam korábban itt), ez egyértelműen alátámasztja, hogy nem attól leszünk boldogok, vagy boldogabbak, vagy földöntúlian boldogok, ha van egy rakás lóvénk.

Na akkor mitől? Például attól, hogy tudatosan éljük az életünket (és itt nem csak a táplálkozás, testmozgás és egyéb szempontokra gondolok, de ezek is részei és ezek is fontosak). Emellett legyünk tudatosak abban is, hogy mit akarunk az élettől, legyenek céljaink rövid, közép és hosszú távon is (mint fentebb említett gyermeki énünknek). Ezek a célok legyenek reálisak, elérhetőek, ám ne olyanok, amik amúgy is nagy valószínűséggel megtörténnek. Az mondjuk nem egy megfelelő cél, hogy holnap is keljen fel a nap. Mert az megtörténik akárhogy is éljük az életünket, és akármilyen döntéseket hozunk. Az már egy sikerrel és boldogsággal kecsegtető cél, hogy hétfőn mosolyogni fogok, ha a fene fenét eszik is. De az is egy jó célkitűzés, hogy most, ma megcsinálok két olyan feladatot, amit halogatok már egy-két napja/hete/hónapja, és mindennap felidegesít, de legalábbis demotivál, hogy az a munka még mindig vár rám.

Miért lehet ez egy jó cél? Nézzük meg mi történik, ha teljesítettem:

- Holnap már nem fog demotiválni, bosszantani, zavarni.

- Ott lesz – ha észreveszem – az a bizonyos „de jó hogy megcsináltam” érzés, mert túl vagyunk rajta.

- És igen, itt az idő, hogy büszkék legyünk magunkra, mert van mit ünnepelni, mert úgy döntöttünk, hogy változtunk és az első lépést meg is tettük. Tudatosan tettünk magunkért, vállaltuk a felelősséget. Igen, eddig nem tettem meg, és ez csak rajtam múlott, de a mai nap más, mint a többi – és ezt te is jól tudod – mert elkezdődött valami, és ezt megteszem magamért.

now_1.jpg

 Húzzuk hát ki magunkat és nézzük meg milyen is egy hétköznapi öröm. Értékeljük a hétköznapi dolgokat, mert nehéz élet vár azokra, akik csak a rendkívüli, hétvégi, eseti…stbstb boldogságot várják, ugyanis abból kevesebb van és keserves dolog heteket úgy élni, hogy mindig csak várunk valamire. Döntsünk tehát úgy, hogy nyitott szemmel járunk, és keressük a hétköznapi kihívásokat, sikereket, örömöket és boldogságot, mert ezért még a következő sarokig se kell elmennünk (khm… nem, nem arra gondoltam… ;-). Ez biztosan ott van a közelünkben, csak észre kell venni, és tenni kell érte, meg kell fizetni az árát (fel kell kelni a kanapéról, eggyel kevesebb sütit kell enni, meg kell varrni az elszakadt zoknit, be kell jelentkezni arra az oktatásra, fel kell hívni azt a valakit…stb.) , hogy utána azt sokszorosan visszakapjuk, mert ha figyelünk, akkor érezni fogjuk a sikert, az örömöt, amit az elvégzett munka okoz.

Még egy gondolat a boldogság áráról. Azok számára, akik hajlamosak olyanokat gondolni, hogy másnak bezzeg könnyebb. Sajnos ki kell őket ábrándítanom, mert gyenge alapokon áll ez a gondolat. Ugyanis tűnhet úgy, hogy másnak nem kell ezt a bizonyos árat megfizetni, de igazából csak nem látjuk, hogy a másik milyen árat fizet. Ám ha tényleg tenni akarunk magunkért, akkor tök fölösleges is másokkal foglalkozni, ugyanis attól még senki sem lett boldogabb, hogy másokat kritizált vagy irigyelt. Fordítsuk át az ide csoportosított erőinket magunkra, és keressünk gyorsan egy kihívást, amit azonnal teljesítünk is és utána örüljünk gyorsan magunknak, mert így már két nagy lépést is tettük magunkért.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://enugynokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr1511743171

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.